Egyszer minden szülő szembesül azzal a döntéssel, hogy gyermekét először kell egyedül hagynia otthon. Függetlenül attól, hogy csak egy boltba történő kiugrásról vagy az iskola utáni egyedül töltött órákról van szó, szülőként meg kell győződnünk arról, hogy gyermekünk rendelkezik azokkal a képességekkel és érettséggel, amivel a helyzetet biztonságosan kezelni tudja.

Egy érett és felkészült gyermek számára a belé vetett bizalom pozitív élményt jelenthet, növelheti önbizalmát és előmozdíthatja függetlenedését és felelősségvállalását. Ugyanakkor a gyerekek valódi kockázatokkal néznek szembe, ha felügyelet nélkül hagyják őket. Ezeket a kockázatokat, valamint a gyermek képességét ezek kezelésére egyaránt számba kell venni. A döntés megkönnyítése érdekében adunk néhány megfontolandó szempontot és tippet a szülőknek.

Életkor és érettség

Sajnos nem lehet egyértelműen olyan életkort megjelölni, amikortól egy gyerek biztonsággal otthon maradhat egyedül. Mivel a gyerekek érettsége teljesen eltérő, ezért nem lehet csak az életkor alapján meghozni a döntést. Érdemes felmérni tehát gyermekünk érettségét és azt, hogy a múltban mennyiben mutatott felelősségteljes magatartást. Ennek eldöntésében segíthetnek a következő kérdések:

• Fizikailag és szellemileg képes-e gyermekünk vigyázni magára?
• Betartja-e a szabályokat, és jó döntéseket hoz-e?
• Hogyan reagál az ismeretlen vagy stresszes helyzetekre?
• Kényelmesen, biztonságban érzi-e magát otthon egyedül, vagy inkább fél?

Körülmények mérlegelése

Az, hogy mikor és hogyan hagyjuk otthon egyedül a gyermeket, szintén befolyásolja a helyzet biztonságát és sikerét. Érdemes megfontolni a következő kérdéseket:

• Mennyi ideig maradna egyedül otthon a gyermek? Nappal, este vagy éjszaka kerül erre sor? Kell-e a gyereknek eközben ételt készítenie magának? Ha igen, van-e otthon olyan étel, amit tűzhely használata nélkül el lehet készíteni?
• Milyen gyakran szükséges a gyereket egyedül hagyni?
• Hány gyereket szükséges egyedül hagyni? Azok a gyerekek, akik készen állnak az egyedüllétre, nem biztos, hogy készek a fiatalabb testvérek gondozására is.
• Mennyire biztonságos az otthonunk? A nem megfelelően tárolt tisztítószerek, a nem működő füstjelző, a gyógyszerek, az alkohol, a nem biztonságos bútorok, a medence mind-mind veszélyforrást jelentenek.
• Mennyire biztonságos a környékünk? Milyen gyakoriak a bűncselekmények?
• Be tudja zárni az ajtót, van saját kulcsa a gyereknek?
• Tudja-e, mit kell tenni, ha valaki bekopog az ajtón?
• Laknak-e a közelben olyan felnőttek (barátok, családtag, szomszéd), akiben megbízunk, és azonnal segítséget tudnak nyújtani vészhelyzet esetén, vagy ha a gyerek félni kezd?
• Könnyen fel tudja-e venni a kapcsolatot a gyerek ezekkel a személyekkel?

Szükséges készségek, ismeretek

Az életkoron és az érettségen kívül az is fontos, hogy a gyerek rendelkezzen bizonyos készségekkel, ismeretekkel. Tudnia kell például, hogy mit kell tennie, és kivel kell kapcsolatba lépnie vészhelyzet esetén. Ezt az információt úgy kell kiírni, hogy a gyerek is megértse és könnyen elérhetővé kell tenni. Egyes alapvető elsősegélynyújtási ismeretek szintén fontosak, például, hogy mit kell tenni egy kisebb égési sérülés esetén. A következő kérdések szintén segíthetnek a mérlegelésben:

• Tudja-e a gyermek a teljes nevét, címét és telefonszámát?
• Tudja-e gyermeke, hogy hol tartózkodunk, és hogyan léphet velünk kapcsolatba?
• Ismeri-e gyermeke a megbízhatónak tartott személyek nevét, elérhetőségét, vagy hogy milyen számot (112) kell hívnia vészhelyzet esetén?

Még ha gyermekünk ismeri is ezeket az információkat, érdemes őket egy könnyen hozzáférhető helyen kiírni.

Testvérek egyedül

A több gyerekes családoknál felmerül az az igény is, hogy az idősebb, tinédzser gyerek, aki már képes egyedül otthon maradni, felügyelje a kisebb testvér(eke)t. Az összes fenti kérdés megválaszolása mellett érdemes az alábbiakat is feltenni:

• Nem érzi-e kellemetlenül magát a „főnök” szerepében, illetve nem él-e vissza a rá bízott hatalommal?
• Képes-e nyugodtan kezelni a felmerülő vészhelyzeteket vagy egyéb problémákat?
• Hajlandó és képes-e felelősséget vállalni testvérei biztonságáért?

Kommunikáció

Manapság már kevés otthonban áll rendelkezésre vezetékes telefon. Amennyiben a gyermeknek nincs még saját mobiltelefonja, érdemes lehet beszerezni egyet, addig is egyéb kommunikációs megoldásokat választani.

Megbízható otthoni internet-hozzáférés esetén a számítógép, tablet is használható, melyeken gyakran elérhető üzenetküldő funkción kívül beszédhívást lehetővé tevő alkalmazás is (Skype, FaceTime, stb.). Ezekről azonban nem lehet segélyhívást kezdeményezni a 112-es telefonszámra.

Érdemes tehát egy olcsó mobiltelefont beszerezni az ilyen esetre. Érdemes a szülőknek világos iránymutatást adni a technológia, például a közösségi média és az internet használatáról. Meg kell tanítani a biztonságos internetes viselkedést, ideértve a személyes információk meg nem adását, valamint azt is tudatosítani kell a gyerekekben, hogy a közösségi médiában való beszélgetés ugyanolyan, mint az utcán idegenekkel folytatott beszélgetés.

Néhány plusz tanács a szülők számára

Miután megállapítottuk, hogy gyermekünk készen áll egyedül otthon maradni, a következő lépések segítenek a felkészülésben:

• Tartsunk próbaidőszakot: hagyjuk először csak rövid időre otthon a gyereket, és maradjunk a közelben.
• Játsszuk el: Próbáljunk el lehetséges helyzeteket, hogy megtanulhassa a gyerek, mit kell tennie például egy ajtónál kopogó idegen esetén, vagy hogyan beszéljen úgy telefonon, hogy ne derüljön ki, nincsenek otthon a szülők.
• Fektessünk le szabályokat: Győződjünk meg róla, hogy a gyerek tudja, mit szabad és mit nem, mikor egyedül van otthon. Állítsunk fel korlátokat a TV-nézésre, a számítógéphasználatra. Érdemes esetleg egy listát is készíteni a házimunkákról vagy más feladatokról, amikkel a gyerek elfoglalhatja magát, amíg távol vagyunk.
• Beszéljük át a vészhelyzeteket: Mit tekint a gyerek és mit a szülő vészhelyzetnek? Mit kell ezekben az esetekben tenni?
• Jelentkezzünk be: Hívjuk fel időnként telefonon, vagy kérjünk meg közeli ismerőst, barátot, hogy látogassa meg a gyereket.
• Beszélgessünk róla: Bátorítsuk a gyereket, hogy beszéljen az érzéseiről az egyedüli otthonléttel kapcsolatban. Kérdezzük meg utána is, hogy milyen érzéssel töltötte el, történt-e valami váratlan esemény, okozott-e izgalmat valami számára.
• Ne vigyük túlzásba: Még egy érett, felelős gyereket sem szabad túl sokszor egyedül hagyni. Próbáljunk más megoldást találni az iskolai táboroktól, a nagyszülői segítségen át, a többi szülővel történő összefogásig.

Ha tovább olvasnál a témában, javasoljuk két alábbi cikkünket:

Hasonló tematikájú írásunk 2 évvel ezelőttről: kattints IDE

A nyári gyermekbalesetek megelőzéséről szóló cikkünk tavalyról: kattints IDE

2020.06.08.